A nevei ﷺ és titulusa(i)

A nevei a prófétai hagyományokban (a szunnában)

Mondta ﷺ: „Én vagyok Muhammad és én vagyok Ahmad, és én vagyok al-Māhī, akivel Allah eltörli a hitetlenséget; és én vagyok al-Ḥāshir, akinek lábai elé feltámasztják az embereket; és én vagyok al-ʿĀqib, akinek után nincs próféta.” Másik átadásban: „És én vagyok al-Muqaffā, a megtérés prófétája és a könyörület prófétája.” És a Sahih [Muslim]-ben: „és a nagy csaták prófétája.” Ezt [al-Bukhari] és [Muslim] is feljegyezték.

• Muhammad — földi és túlvilági dicséretre méltó
• Ahmad — több dicséretet mond Istennek, mint a többi próféta
• al-Māhī — akivel Allah eltörli a hitetlenséget
• al-Ḥāshir — akinek lábai elé feltámasztják az embereket a Feltámadás napján
• al-ʿĀqib — akinek után nincs több próféta
• al-Muqaffā — a próféták és küldöttek utolsója
• A megtérés prófétája — általa nyíltak meg a megtérés kapui
• A könyörület prófétája — a világok irgalmaként küldve
• A csaták prófétája — az Isten útján vívott harcokban

Nevei a Koránban

Allah a Szent Könyvben sok néven nevezte meg őt, és minden név ﷺ nagyságának egy oldalát tárja fel. Így nevezte: buzdítóként és figyelmeztetőként, világító fáklyaként, a világok irgalmaként; Muhammadként és Ahmadként; Taha és Yā-Sīn néven; al-Muddaththir és al-Muzzammil néven; ʿAbdullāhként; emlékeztetőként és egy világos figyelmeztetőként.

• Búcsíró és figyelmeztető — „Nem küldtünk téged, kivéve örömhírnöknek és figyelmeztetőnek.” (Korán, al-Furqān 25:56)
• Világító fáklya — „Hívó Istenhez az Ő engedélyével és világító fáklyaként.” (Korán, al-Aḥzāb 33:46)
• Irgalom a világok számára — „Nem küldtünk téged másként, csak a világok irgalmaként.” (Korán, al-Anbiyāʾ 21:107)
• Taha és Yā-Sīn — a Koránban szereplő nevei (a Tā-Hā és Yā-Sīn szúrák)
• ʿAbdullāh — „És amikor ʿAbdullāh felállt, ő hívta őt.” (Korán — a szöveg helye a Koránban)
• Emlékeztető — „Csak emlékeztető vagy te.” (Korán — a szöveg helye a Koránban)
• Nyilvánvaló figyelmeztető — ﴿És mondd: Bizony én vagyok a nyilvánvaló figyelmeztető﴾ [الحجر:89]